Volt már az az érzése, hogy „valami” nagyon nem stimmel a világban ?

Megmutatjuk, hogyan tudják a bankok úgy teremteni a pénzt, hogy az adósság a bankok felé nagyobb legyen, mint a gazdaságban a termékek és szolgáltatások cseréjére rendelkezésre álló pénzmennyiség.. Pontokba, konkrét állításokba szedve, hogy lehessen rá hivatkozni.

Fontos, hogy az összes számmal (és rövid hivatkozási névvel) jelölt állításra adjanak Igen (megerősítést) vagy Nem választ (cáfolatot indoklással). Bármely kritika, amely ezt nem teszi meg, komolytalan mellébeszélés. Hogyan lenne komolyan vehető olyan kritika, ami nem mondja meg, hogy pontosan mit tart helyesnek, és mivel nem ért egyet, és miért ? A mi válaszaink természetesen:

  1. Igen
  2. Igen
  3. Igen
  4. Igen
  5. Igen
  6. Igen
  7. Igen
  8. Igen
  9. Igen
  10. Igen

Ezt másolja át, és javítsa ki „Nem”-re azon ponto(ka)t mely ön szerint helytelen állítás, és a végén az összes ilyen pontot indokolja.


1. (pénzigény) A jelenlegi pénzhasználati szokások mellett a gazdaságnak szüksége van bizonyos pénzmennyiségre (=készpénz + számlapénz) a termékek és szolgáltatások cseréjéhez.

Igen / Nem

Megjegyzés: ez a mennyiség elvileg csökkenthető a pénz forgási sebességének növelésével. Vagyis ha társadalmi csoportok felismerik a csalóka helyzetet, tudatos pénzhasználattal (likvidebb befektetések, banki pénzteremtés nélkül megvalósított kölcsönügyletek révén, ill tisztességes alapon üzemeltetett elszámolási rendszerek segítségével) csökkentheti a szükséges pénzmennyiséget, és ezzel –mint látni fogjuk - az adósságot és adósságterhet.


2. (pénzmultiplikátor) A pénzmennyiség (a gazdaságban a termékek és szolgáltatások cseréjéhez rendelkezésre álló pénzmennyiség, ami kisrészben készpénz, nagyrészt bankszámlapénz) túlnyomó részét a magánbankrendszer teremti a hitelezései során.

Igen / Nem

Megjegyzés: az emberek többsége (a megtévesztő oktatás és média hatására) azt hiszi, hogy az összes készpénz és számlapénz a központi bank pénzkibocsájtása révén kerül a gazdaságba. Ez igen távol áll a valóságtól. Valójában a bankok a pénz-multiplikátor hatás révén maximálisan 19-szer annyi pénzt teremthetnek (legálisan), mint amennyit a központi bank kibocsájtott (Magyarországon a tartalékráta 5%).


3. (futamidő) A pénzmennyiség nagy része a nagyobb volumenű, hosszú távú (pl. ingatlan és beruházási) hitelekből kerül a gazdaságba (nem a rövid távú, pl. áruvásárlási hitelekből)

Igen / Nem


4. (pénzfogyás) A pénzteremtés pillanatában ugyanakkora (mint a teremtett pénzmennyiség) adósság is keletkezik a bank felé. A bank által teremtett pénzmennyiség a hiteltörlesztés során kikerül a gazdasági körforgásból, végül (legkésőbb a hitel teljes törlesztésével) teljesen megszűnik. Az adósság idővel kamatozik, a törlesztés során természetesen az is fogy.

Igen / Nem


5. (adósságután) A bank a kamatot az adósságból számítja, nem pedig a hitel során teremtett pénzből még a gazdaságban levő pénzmennyiségből.

Igen / Nem

Megjegyzés: más szóval a bank az adósság után szed kamatot, nem a pénz után. Ezt igazából mindenki tudja.


6. (kamumarzs) Ha a pénzteremtéses hitelezésekből a gazdaságban levő pénzt P-nek, a bank felé (a teremtett pénzzel kapcsolatosan) fennálló összadósságot pedig A-nak nevezzük, a közgazdaságtanból tanított

Bank kamathaszna = P * (hitelkamat – betétikamat)

kamatmarzs képlet” butaság, nem felel meg a valóságnak (akár egy bankra, akár az egész bankrendszerre összegezve nézzük a P-t és az A-t).

Igen (azaz nem felel meg a valóságnak) / Nem

Megjegyzés: ez a hibás képlet keveri a pénzt az adóssággal. A bank az adósság után szed kamatot, nem a pénz után, lásd 5. pont. A képlet azt sugallja, hogy a bank csak kölcsönt közvetít, és az ügyfelei lényegében egymásnak tartoznak. Ez a képlet az alapja a megtévesztésnek, ami miatt a közgazdászok nem vizsgálják azt, hogy milyen árat fizet a társadalom csak azért, hogy legyen a gazdaságban pénz.


7. (javított képlet) Helyesen

Bank kamathaszna = A * hitelkamat – L* betétikamat – (P-L)*latraszolokamat + t*m

Ahol L a lekötött betétek mennyisége, t a központi banknál vezetett banki tartalék, t*m a tartalék után az adónkból a bankoknak fizetett kamat.

Igen / Nem

Megjegyzés: a képlet a kamatbevételek és kiadások különbsége. Leglényegesebb különbség a megtévesztő kamatmarzs képlethez képest az (A-P) * hitelkamat, de a többi tag is figyelemreméltó.
Fontos látni, hogy a bankok saját számláin levő pénzmennyiség nem része P-nek. Ugyanis az egyik zsebből a másikba fizetett kamat nem igazi kiadás (tehát a kiadásoldalon hibás lenne szerepeltetni). Egyébként a szokásos definíció sem számítja a pénzkínálatba a bankok saját számláin levő pénzt: "The money supply, or money stock, refers to the total amount of money held by the nonbank public at a point in time in an economy." (forrás: wikipedia)




8. (maxprofit) A bankok hasznukat maximalizálni igyekeznek

Igen / Nem


9. (bankkedveladósság) Amennyiben a gazdaságnak adott P mennyiségû pénzre van szüksége (lásd 1. pont), a bankok haszna annál nagyobb lesz, minél nagyobb az A/P aránya.

Igen / Nem

megjegyzés: mivel az A-P részért (lásd a helyes képletet a 7.pontban, és a szemléltetõ ellipszises ábrát) úgy szednek hitelkamatot, hogy semmiféle betéti kamatot nem fizetnek ki erre.


10. A hiteltörlesztés során a banknak fizetett pénz

    a) egy kis része (nagyjából az L*betétikamat / (A*hitelkamat) része ) megy valamelyik betétesnek betéti kamatra

    b) egy része megszűnik, kikerül a gazdasági körforgásból, nem jelenik meg még a bank saját számláján sem

    c) egy része megjelenik a bank saját számláján. Ez nem része P-nek (lásd 7-es pont), átmenetileg kikerül a gazdasági körforgásból, ugyanakkor a bank dönthet arról, hogy mikor költi el.

Igen / Nem

Megjegyzés: a b) is érdekes, de a c) igazán kulcskérdés. Ha a bank nem tudná saját kamathasznát maximalizálni, és ezt a részt túl hamar elköltené, akkor jórészt más bankba kerülne betétként, és más bank tudna ez alapján újabb szereplőket eladósítani (hitelpénzt teremteni, megtévesztő szóval „kölcsönadni”).

Íme egy tipikusnak mondható, 16 éves futamidejû hitel. Az eredeti hitel során a bank teremtett 100 egységet (mondjuk 100000 dollár), amit ráírt valaki számlájára. Valaki más (nem a bank !) pedig adott érte egy házat. Kamat=15%. A visszafizetett összeg 268.7 egység (16.793 / év), amiből 100 egység a törlesztés során megszűnik, 168.7 egységet pedig a bank költhet el.


A/P

A

P

K

      Nem jellemző eset:

1

100

100

0

A közgazdászok ezt figyelik

1.15

98.21

85.4

2.19

.

1.32

96.15

72.7

6.29

.

1.52

93.77

61.66

12.04

.

1.75

91.05

52.06

19.23

.

2.01

87.91

43.71

27.67

.

2.31

84.3

36.45

37.21

101.1

2.66

80.16

30.13

47.69

jellemző eset !!!

3.06

75.39

24.64

58.99

Ezt kell figyelni

3.52

69.9

19.87

71.01

.

4.05

63.6

15.72

83.65

.

4.65

56.34

12.11

96.83

.

5.35

48

8.97

110.49

.

6.15

38.41

6.24

124.55

.

7.08

27.38

3.87

138.97

.

8.14

14.69

1.81

153.7

.

9.36

0.1

0.01

168.7

.

  • A-t bárki tud számítani.

  • P soha nem csökken többel (a bank nem tud több pénzt megszüntetni), mint amennyi a törlesztőrészlet.

  • P végül 0-ra csökken: a bank köteles az eredetileg teremtett pénzt megszüntetni.

A törlesztésből K pénz kerül vissza a gazdaságba (adott időpontig). Kis része a) révén, nagy részét pedig a bank költi el, olyan időzítéssel, hogy a kamathaszna minél nagyobb legyen. Végül a törlesztett pénz az eredetileg teremtett 100 egység kivételével (azaz 268.7 - 100 = 168.7 egység) visszakerül a gazdaságba. Természetesen a hitelből a gazdaságban levő pénz az eredetileg teremtett 100 egység, csökkentve a törlesztéssel, de növelve a bank által addig elköltött K-val: P=100 + K - törlesztés.

Alighanem tudnák a bankok úgy is csinálni, hogy valamivel kisebb legyen az A / P. De miért tennék ?

Adott P (gazdasági pénzigény) mellett a magasabb A/P arány jelent a bankok felé nagyobb adósságot, ezzel magasabb kamathasznot.



www.falura.hu